Sziasztok! Miki és Ági vagyunk, középkorú házaspár. Az ország másik feléből érkeztük (B.-A.-Z. megye) hat napra. Azért erre a vidékre, mert én (Ági) innen származom apai ágon. És csak azért ilyen kevés időre, mert Mikit csak egy hétre engedték el szabadságra. (Nyolc éve nem voltunk szabadságon.) Mikor terveztük az utazásunkat, az volt a fő szempont, hogy minél közelebb legyen a szállásunk Apukám szülőfalujához. Sikerült. Lispeszentadorján három faluval van távolabb. Persze, én is olvastam az értékeléseket. De! Mi, akik igazán pörgős életet élünk a mindennapokban, igazán mondhatjuk, hogy a Rejtek valóban a béke szigete. Itt reggel hatkor (mert megszoktad, hogy ekkor kelsz, hiába vagy szabadságon), kiülsz a reggeli kávéddal az erkélyre, és a szembeni domboldal felett éppen felkel a nap, hát, az valami csoda. Csönd van, aztán kukorékol a kakas párat, száll fel a hajnali pára a szemközti domboldalon. CSODA. A házigazdáink, András és Csilla olyanok, mintha mindig is ismerted volna őket. Semmi sallang, csak szeretet és segítőkészség. Szuper emberek. A hat nap élményeit megírhatnám nektek, de túl hosszú lenne. Csak annyi, hogy bebarangoltuk Zalát, és az Őrséget. Gyertek a Rejtekbe, ha IGAZÁN pihenni szeretnétek, városlakók! Szeretettel ajánljuk mindnyájatoknak a Rejteket. Miki, Ági

Egy baj volt csak: rövid volt az ott töltött idő!